Lucy:
Aaron falfehéren jött
le az emeletről. Mit láthatott, ami ennyire kiborította? Hm. Majd megkérdezem
tőle. Biztos vagyok benne, hogy elmondja. Tovább figyeltem minden egyes
lépését, amíg le nem ült a bárszékre. Kaptam az alkalmon és elindultam felé,
azonban egy kar visszarántott. Megfordultam és Lorennel találtam szembe magam.
Tekintete villámokat szórt. Mi baja van? Nyilván az arcomra is kiült ez a
gondolatom, ezért a szájával formált egy nevet. „Qhuinn”. Ah, ne már. Csak nem
kap féltékenységi rohamot, ha leülök egy kicsit beszélgetni egy teljesen
ártalmatlan vadásszal. Nagyon szeretem őt, de a folyamatos féltékenykedése
kiborít néha. Komolyan mondom, ha Sally nem lenne, akkor Lorenre is az lenne. Mélyen
belenéztem fiú haverom szemébe és tekintetemmel nyugalmat sugároztam és egy
bólintással biztosítottam, hogy nem lesz semmi probléma. Kellett még pár
másodperc, mire elengedett. Köszönetképpen rámosolyogtam és ismét megindultam
Aaron felé. Lazán lehuppantam a mellette lévő székre, mire meglepetten nézett
rám és kissé zavarban volt.
- Kérsz egy italt? –
törtem meg a csendet. – Dolgoztam már bárban, szóval keverek is neked valami finomat,
ha akarod.
- Egy pohár Jack Daniels
is megteszi.
- Oh, oké – feleltem,
majd felálltam, bementem a pult mögé, és éppen le akartam volna venni két
poharat, de egy ijesztő aurájú alak megakadályozott benne. A kezét a fejem
fölött a polcnak támasztotta. Ugyan vigyorgott rám, de nagyon hátborzongató
látvány volt.
- Te mit csinálsz itt,
kedvesem? – szólalt meg végül.
- Hát piát akartam
volna csinálni, de sajnos az utamban vagy – mosolyogtam vissza gúnyosan, majd
egy mozdulattal átbújtam a karja alatt. – Ja, várj ezt elfelejtettem – tértem vissza
a karjai közé és levettem az üveg alkoholt. Hitetlenkedve bámult rám.
- Azt hittem, hogy a
csábom bejön majd és zavarba tudlak hozni.
- Sikerült nem látod? –
mutattam a hajamra, majd hirtelen elnevette magát.
- Bírom a humorod.
- Igen, én is –
válaszoltam a vállamat megrántva, majd a szúrós szemekkel néző Aaron mellé
ültem vissza. - Na és mit láttál odafent, hogy ennyire kikészültél?
- Nem akarod tudni –
mosolyodott el kényszeredetten és Veanre nézett. Ez furcsa volt, de nem akartam
őt kényszeríteni a válaszadásra, így annyiban hagytam a dolgot. – Van hol
aludnod? – hallottam a saját hangomat.
- Nem igazán. Az
igazság az, hogy annyira elsiettem otthonról, hogy nem nagyon gondoltam a
pénzre.
- Idióta – mondtam ki a
fejemet rázva és lehúztam a poharam tartalmát. Először csak bámult rám
csodálkozva aztán egy halk nevetést lehetett hallani.
- Egy lány sem tudott
még megnevettetni.
- Naaa… hol marad a démonjelző?
Még a végén megsértődök – fújtattam viccesen, mire ismét elnevette magát csak
hangosabban. Ez a nevetés melengette a szívemet. Fenébe, miért gondolok
ilyeneket? Gondolatban pofán vágtam magam, aztán eszembe jutott egy nagyon
rossz ötlet. – Mit szólnál hozzá, ha megengedném, hogy nálunk lakj? Van egy
csomó vendégszobánk.
- Ez igazán hízelgő
ajánlat, de nem hinném, hogy a barátod örülne neki.
- Vele ne foglalkozz.
Majd én beszélek vele – mosolyodtam el. – Szóval? Mi a válaszod?
- Haaa… legyen.
Köszönöm, Lucy – mondta ki a nevemet szinte suttogva. A szívem vadul kezdett el
kalapálni és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Egy hang hozott vissza a
valóságba.
- Lucy! Lucy! Szívem,
minden rendben van? – lépett a látókörömbe Qhuinn. Mikor került ő ide? És hova
lett Aaron? Kérdőn pillantottam Veanre, mire ő a fejével az ajtóra bökött.
Szóval akkor kiment levegőzni. Vagy Qhuinn kiküldte.
- Persze, jól vagyok –
ráztam meg a fejemet. – Qhuinn! Beszélhetnénk?
- Mond – ült le mellém
kíváncsian. Úgy néz ki jó kedve van,
akkor jó időzítés.
- Aaron nálunk fog
lakni egy darabig – jelentettem ki az időt nem húzva. Azonnal leolvadt az
arcáról a mosoly. Jaj, ne már.
- Szó sem lehet róla.
- Megmentett és nem ölt
meg. Miért is? – emeltem fel a szemöldökömet.
- Mert egy vadász? És,
ha jól látom bukik rád.
- Nem hinném, hogy rám
hajtana. Ettől nem kell félned. Max én hajtanék rá – csúszott ki a számon
mérgemben.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad –
néztem mélyen a szemébe. – Nézd, elegem van már abból, hogy folyton féltékeny
vagy mindenkire. És hogy megmondod, mit csináljak, mit ne csináljak. Egy örökös
diktátor vagy – álltam fel a székemről villámgyorsan és az ajtó felé vettem az
irányt.
- Lucy! Ha most kimész
azon az ajtón, úgy hogy ezt nem beszéltük meg… - hagyott egy kis szünetet -, akkor
ez nem fog menni köztünk.
- Sosem ment –
mosolyodtam el és a kilincset lenyomva, kisétáltam az ajtón. Azt hiszem ez volt
életem legjobb döntése. Valamennyire felemelő érzéssel járt, de ugyan akkor fájt is egy kicsit. Mert egykor szerettem Qhuinnt, de mostanra már elpárolgott az a különös és jó érzés. Régóta érett már ez a veszekedés is. Kint megtaláltam Aaront, aki
egyből észrevette, hogy nyugtalan vagyok.
- Mi a baj? – kérdezte az
arcomat fürkészve.
- Úgy néz ki, hogy
szakítottam Qhuinnel - mosolyodtam el egy utolsó könnycseppet elhullajtva miatta. Végre egy kis szabadság.
Alakulnak itt a dolgok. ^_^
VálaszTörlésRemélem lesz románc köztük. Ők a kedvenceim.
Várom a következőt. ^^
Énnis nagyon szeretem őket :D És hogy lesz-e valami köztük az meglepi :D Megpróbálunk sietni a kövivel :3 Köszi hogy írtál ❤ :-*
TörlésNagyon imáádom!Viszont én nekem kell még egy kis idő, hogyfelfogjam a dolgokat, mert ennyi izgalmat egy részben!Fhuu........és ez persze jó értelemben gondolom, mindet.Más részt pedig nagyon örülök ennek az új résznek és várom a folytatást, mert kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a Lucy-Aaron dologból, mert édekesnek tűnik........
VálaszTörlésÉn pedig téged imádlak. Mindig inspirálsz minket az újabb rész írására :D :3 Örülök hogy tetszett ❤ és hogy írtál kommentet :D A Lucy-Aaron dolog érdekes lesz azt garantálom. ;) És még sok izgalom lesz :33
TörlésSzia Nessám vár rátok egy kritika és díj ezen a blogon http://kristenkritikai.blogspot.com/2015/04/elso-kritika.html ;)
VálaszTörlésPusszantalak benneteket.
Szia Kristen! Köszönjük szépen *-* Aranyos vagy :3 puszii ❤
Törlés