Viszlát, édes!

Aaron:

Egy sötét, dohos pincében ébredtem. A székhez voltam kötözve, a számon pedig tapasz volt. Ó, hogy az a rohadt életbe! Hogy a fenébe szúrhattam el ennyire?  Ki kell innen jutnom. Körülnéztem a helyiségben, de a halvány gyertyafénytől alig láttam valamit. Gratulálok Aaron! Úgy van, ahogy mondtad, megütötted a főnyereményt. A démonok keze által fogsz meghalni. Micsoda hősies halál! Valahogy nem így képzeltem a hátralévő életem. Vagyis, jobban mondva nem én terveztem el a sorsom, hanem az apám. Amióta Phan lelépett otthonról, konkrétan egy ennyivel „Meguntam, csá!” Azóta rohadtul kordában tart engem. Minden egyes lépésemet figyeli, ó és ezt hallgassátok meg, már kiválasztott nekem egy menyasszonyt is. Erről még tárgyalni fogok vele, az biztos. Én holtbiztosan nem fogok elvenni egy olyan lányt, akit nem szeretek. A szerelmi életembe már nincsen beleszólása – egy halk zaj szakította félbe a gondolat menetemet. Hát ennyi volt nagyfiú, elérkezett a vég.

- Nem ölheted meg! –hallatszott egy női hang.

- Lucy! Látott minket, ráadásul egy vadász.

- De ezzel háborút indítanál! Gondolkozz logikusan. Ha megölsz egyet közülük, akkor hadat üzennek nekünk, és tudod, ez nem igen lenne előny a számunkra. Ugyanis ez nem a Pokol, ha nem vetted volna észre. Dugig vagyunk emberekkel! – emelte fel a hangját. Hű, micsoda nő. Akarom mondani, nőstény démon.

- Majd még meglátom oké? Ne akard helyettem irányítani dolgokat.

- Fú, wow! Az első veszekedésetek – kezdett el valaki tapsolni. – Megörökítsem ezt nektek?

- Pofa be Loren! – vágták oda mindketten.

- Khmm – hívtam fel magamra a figyelmet – bocs, de én is itt vagyok.

- Te számítasz most a legkevésbé – vágta oda hozzám a Sátán pici fia. Ez azért fájt.

- Tényleg? Az előbb még fontos volt – szólalt meg a vörös hajú lány.

- Jobb, ha most befejezzük, mert ennek nem lesz jó vége. Őt pedig, majd később intézem –nézett rám izzó tekintettel. Remek. Soha nem fogok innen kiszabadulni. Kellett nekem az után az idióta öcsém után indulnom. Egy ismeretlentől kaptam levelet, hogy Phantasm a BLD-ben van. Nos, ez nyilván kamu volt, ugyanis most nem lennék itt. Az a valaki csapdába csalt. Ha túlélem ezt az egészet, akkor levadászom azt a mocskot.

- Na, jó! – jelent meg hirtelen a semmiből vöröske.

- Megtennéd, hogy miközben éppen agyalok, nem teleportálgatsz össze-vissza?

- Hm. Most úgy teszek, mintha nem hallottam volna meg ezt a megjegyzést. Kérdéseket várok! Ó, és hidd el, jobban jársz, ha én kérdezlek ki – kacsintott egyet vidáman.

- Nem mondok semmit.

- Biztosan? – mosolyodott el démonian. – Szerintem meg beszélni fogsz.

- Nem adok információt démonoknak. Bocsi szivi – néztem fel rá- Mellesleg hol van a Sátán fattya?

- Itt én kérdezek.  És szeretném hozzáfűzni, hogy bár mások vagyunk, mint ti, de azért még élőlények.

- Hidegvérű gyilkosok vagytok. Ez egy bizonyított tény – néztem mélyen a szemébe.

- Meglehet, vagyis az őseink biztosan. Mit is mondtál mi a vezetékneved? Holmes? – kérdésére nem volt kedvem válaszolni, mire kissé bedühödött, és székestül nekitaszított a falnak. Nekem pedig pontosan ez volt a célom, bár nem gondoltam volna, hogy ennyitől kikészül. Nyílván cérnából vannak az idegei. A csapódás miatt ki tudtam szabadítani az egyik kezemet, majd a mellettem heverő vasrudat vettem figyelembe.

- Válaszolj a kérdésemre, különben…

- Különben mi lesz? Megölsz?  – vigyorodtam el – Ezzel bebizonyítod, hogy nekem van igazam.  

- Menj a fenébe – engedett el, majd hátat fordított nekem. Nem haboztam, a kiszabadított kezemmel felvettem a kiszemelt tárgyat, és hirtelen mozdulattal fejbe vertem a lányt. Egyből összeesett, én pedig elővettem a bőrdzsekimből a speciális lőszerrel megtöltött pisztolyt. Amit kizárólag csak démonok megölésére használtam. Nagy mázlim volt, hogy nem kobozták el a cuccaimat. Milyen tapasztalatlanok.

- Viszlát, édes! – mondtam ki a szavakat, majd meghúztam a ravaszt.