Lucifer fia nem más,mint ...

Lucy:

Éppen az erdőből tartok hazafelé. Vadásztam. Nem, nem úgy, ahogy gondoljátok. Szükségünk van havonta állatvérre az életben maradáshoz. Ez a régi otthonunkban nem volt szükséges, de ahhoz, hogy itt tudjunk maradni be kellett vezetnünk a vérrel való táplálkozást az étrendünkbe.  És mivel az emberen kívül nincsen más vérrel rendelkező lény, rátaláltunk az állatokra. Persze voltak olyanok, akik megszegték a szabályokat és emberi vérrel táplálkoztak. Az viszont sose derült ki, hogy mi történt velük. Egyszerűen csak köddé váltak.  Bár nyílván a Démon király keze volt ebben. A királyunkat Lucifernek hívták. Egy bukott angyal a Mennyből. Nem szívesen mesél az előző életéről, ha pedig mégis akkor nem sokat.

Egy démon élete nehéz. Főleg most, hogy itt kell élnünk. Nem volt könnyű feldolgozni azt, hogy el kellett hagynunk az otthonunkat. A történtek után Lucifer részletesebb beszámolót tartott -volna- arról, hogy pontosan mi célból vagyunk itt.  És fényre került egy nagy titok.

Asmodeus

- Egy kis figyelmet kérnék a királyotoknak! – kiáltotta el magát Asmodeus. Ő a szenvedély, a bujálkodás, a fényűzés és az érzékiség démona. Gyönyörű férfi vagy éppen nő alakjában jelenik meg. Azt beszélik, hogy az anyja ember volt az apja pedig egy angyal. Mikor valódi formájában jelenik meg, három feje van- egy bika, egy kos és egy ember, a lába pedig egy kakasé. – A kiáltásra, lassan mindenki elnémult. Lucifer pedig előbukkant a semmiből.

-  Üdvözöllek titeket az új világban. Nyílván való, hogy sok kérdésetek van.

-  Egyáltalán mi a fenéért vagyunk itt?- szólt közbe egy nagyon bátor személy. Mindenki a hang irányába fordította a fejét.  Meglepetten vettem észre, hogy a felszólaló Qhuinn volt.

- Hogy mondod fiam? – kérdezte ingerülten a sátán.

- Azt kérdeztem, hogy mi a fenéért vagyunk itt?  Mert biztos nem azért, ahogy te azt beállítottad- a tömeg halk susogásokba kezdett bele én pedig kissé rémülten kezdtem el felé lépkedni.  Amikor odaértem, megrántottam a karját és dühösen magam felé fordítottam. A váratlan mozdulat miatt nem csak ő, hanem még maga Lucifer is meglepődött. A démonok pedig újabb feszült csendben figyelték, hogy mi történik.

- Normális vagy? Tudod te, hogy kivel és mégis milyen hangnemben beszélsz?

- Igen, nagyon is tisztában vagyok vele. Az apámmal beszélgetek- nézett a szemembe komolyan.

- Hogy micsoda?! Te lennél a herceg?- szólalt meg valaki a tömegből. El sem telt néhány másodperc, máris nagy morajlás támadt.  Nekem a döbbenettől még a lélegzetem is elállt.

- Mit keres itt köztünk? –súgta egy asszony a férjének.

- Te…

- Lucy. Nem akartam még neked elmondani, mert féltem, hogy akkor nagyívben elkerülnél.

- És mégis mikor akartad ezt elmondani? – mondtam szinte suttogva.

- Nem tudom. Amikor elég felkészültnek éreztelek volna rá.

- Felkészültnek? Felkészültnek. Hogyne, végülis csak a Démon király fiával járok, mert ez annyira megszokott dolog. Aha.

- Lucy nyugodj meg. Össze-vissza beszélsz- tette a két kezét az arcomra.

- Nem Qhuinn nem nyugszom le. Most derült ki, hogy valójában ki vagy.

- És most szakítani fogsz velem? – eresztette le a kezeit, majd ökölbe szorította őket.

- Őszintén? Fogalmam nincs, mit tegyek. Adj egy kis időt- jelentettem ki a könnyeimmel küszködve, majd a tömegen keresztülrohanva, elmenekültem Qhuinn elől.

Az utolsó dolog, amire felfigyeltem az egy nagy ordítás volt. És a hatalmas lángok sokasága. 

Akkor még nem nagyon tudta kontrollálni az erejét. Általában a düh váltotta ki belőle. De az évek folyamán és persze a sulinak hála, már az akaratával irányítja a lángjait.  

- Megjöttem! -kiáltottam az ajtón beesve.

- Szia, szívem. Na, most milyen állatból ittál? - kérdezte anyu érdeklődve.

- Farkasból. Az az egyik kedvencem. 

- Jó választás - jött le apa az emeletről. 

- Én mindig jól választok -rántottam meg a vállamat,mire mindketten felnevettek. 

- Most felmegyek a szobámba. Lehet,hogy még az este folyamán átjön Qhuinn. 

- Rendben kicsim - bólintott anya.

Amikor felértem az én kis lakrészemre, lehuppantam a babzsákfotelomba, elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem Qhuinn számát. Három csörgés után fel is vette.

- Mi a problémája kisasszony? 

- Hiányollak. Nincs kedved ma átjönni? Filmezhetnénk meg ilyesmi...- a vonal mögül halk nevetés hangzott fel.

- Úgy,mint múltkor? Mert akkor megint nem lesz filmezés. 

- Te szemét! Te kezdted - tetettem sértődöttséget.

- Ebben van igazság. Tíz perc és ott vagyok- ezzel letette, én pedig izgatottan vártam,hogy mikor szólal meg a csengő.