Lucy:
Hol is
kezdjem? Talán először egy bemutatkozásnál.
A nevem Lucy Hill. A szüleimmel élek Los Angelesben, és… démonok vagyunk.
Tudom, ez egy eléggé hihetetlen dolog. De igaz. Ne aggódjatok nem igazak rólunk azok a mesék,
hogy megtámadjuk az embereket és felfaljuk a lelküket. Mi nem vagyunk ilyen
kegyetlenek. Próbálunk normálisak lenni, már amennyire lehet. Van egy külön
iskolánk is, ahova csak démonszármazású kölykök léphetnek be. Mellesleg én idén
érettségizek. Gondolom időközben felmerült bennetek az a kérdés, hogy mit
keresünk itt? Megmondom én! Tudjátok milyen unalmas a Pokolban? Semmi TV,
számítógép, szórakozóhely. Még egy nyamvadt ruhaboltunk sincs. Na, jó talán egy
kicsit túloztam. Azért bulizni el tudtunk menni, és ruhánk is volt bőven. Csak
éppen a TV-t nem ismertük meg a számítógépet.
Ha ha… érzem gyanakvásotokat. Vicces az illatotok, mikor nem akartok
elhinni valamit. Egyébként jól teszitek, hogy nem hisztek nekem. Mivel nem
vagytok, ilyen hiszékenyek annyit elmondok, hogy különös okokból vagyunk itt. Hogy
mi az a különös ok? Türelem, elmesélem. Nah, csapjunk a lángok közé!
Néhány évvel ezelőtt a Pokolban:
- Anyaa!-nyújtottam el a szó végét
hízelgően.
- Nincs pénzem.
- Most nem azt kérek. Sally meghívott
a bulijába. Elmehetek? –mosolyogtam rá. Apropó Sally. Ő a legjobb barátnőm.
Kiskorunk óta ismerjük egymást. Elválaszthatatlanok vagyunk.
- Ha azt mondom,hogy nem akkor
dühödben felgyújtod a házat. Szóval,mehetsz.
- Te vagy a legjobb- öleltem meg
gyorsan. – Egyébként nem gyújtottam volna fel a házat.
- Tudom és az utóbbiban nem vagyok
olyan biztos.
Nevetve otthagytam a nappaliban és
felrohantam a szobámba. Felvettem egy másik fölsőt, rövid farmernadrágot, és
kisminkeltem magam. Amikor elkészültem, felhívtam kedvenc barátnőmet,hogy
nemsokára számíthat a jelenlétemre.
- Néhány másodperc és ott
vagyok-szóltam bele a telefonba, amikor felvette.
- Siess! Itt van Qhuinn is- válaszolt
vissza gyorsan, és megszakította a vonalat. Qhuinn?! Sally meghívta Qhuinnt?!
Ezért még megölöm. Ő volt az a srác aki már egy ideje bejött nekem. Csak
tudjátok, én nem vagyok jártas a kapcsolatok terén. Meg miért én lépjek? Ha
akar valamit, akkor majd tesz érte. Becsuktam a szememet, és magam elé képzeltem
Sallyék házát. Amikor kinyitottam a szemem, már ott voltam. Nevezhetnénk
teleportálásnak is ezt a képességet. Az összes többi közül ez volt a kedvencem.
Gyorsan eljuthattam bárhová.
- Végre itt vagy! –ölelt meg
jókedvűen Sally.
- Bocsi. Kicsit sokáig tartott a
sminkelés.
- Szerintem inkább a tétovázásod-
lökött oldalba.
- Menj a francba- nevettem fel.
- Helló lányok! Mi a téma? Vagy
kérdezzem inkább azt, hogy ki? –jött oda hozzánk Loren, Sally pasija.
- Hát, nem te az biztos- vágta hozzá
Sally, majd egy gyors csókot váltottak.
- Megyek meglátogatom a mosdót-
jelentettem ki gyorsan, és mielőtt megszólalhattak volna,hogy nem kell elmennem
azért,hogy kettesben tudjanak maradni, elhúztam a csíkot. A fürdőszoba az
emeleten volt. Felfutottam a lépcsőn, és a fordulóban nekiütköztem egy elég
kemény mellkasnak. Mivel nagy volt a lendületem, visszapattantam róla.
- Hé, vigyázz! –kapta el gyorsan a
karomat, hogy nehogy hátraessek.
- Áú, köszi. Sajnálom, nem vettelek…
- amikor ránéztem a srácra elállt a lélegzetem és nem tudtam befejezni a
mondatot. Qhuinn volt az.
- Jól vagy? –nézett rám aggódó
tekintettel?
- I-igen. Persze, teljesen. Hogy én
mekkora egy figyelmetlen liba vagyok. Hahaha… - kezdtem el nevetni kínomban és
rossz szokásomhoz híven harapdálni kezdtem a számat. Remek! Égesd csak jobban
le magadat Lucy. – Most. Mennem. Kell- nyögtem ki eléggé vörösen a szavakat és
elindultam visszafele a lépcsőn,de visszarántott.
- Mond. Miért kerülsz? Tettem
valamit? Csak, mert én próbálok közeledni hozzád, de te meg távolodsz.
- Nem. Nem arról van szó,csak én…
szóval…
- Lucy. Már rég óta el akarok neked
mondani valamit- nézett komolyan a szemembe.
- Mit?
- Bejössz nekem- jelentette ki
határozottan.
- Ez, komoly? Mármint tényleg? Én?
- Halálosan komolyan mondom-
mosolyodott el kedvesen. – Megengeded, hogy jobban megismerjelek?
- Természetesen- egyeztem bele
végtelenül boldogan.
Az egész bulit végigbeszéltük. Sally
és Loren alig hittek a szemüknek. De láttam rajtuk,hogy nagyon örülnek. Amikor véget ért a party, Qhuinn hazakísért.
Általában nem szeretek sétálni,de vele minden egyes percét élveztem, és
gondolatban azt kívántam,hogy bár ne lenne vége ennek a napnak. Amikor a házunk
elé értünk, megálltunk a kapunk előtt. Itt volt a búcsúzás ideje.
- Köszönöm a mai napot- mondtam szinte
suttogva.
- Szívesen. Örülnék,ha
megismételhetnénk.
- Részemről rendben- kacsintottam rá.
- Oh, most már bátrabbak vagyunk?
–húzott oda magához nevetve, és egy puszit nyomott a homlokomra. –Jó éjt.
- Neked is.
Hát valahogy
így gabalyodtunk össze. De ami utána történt az volt csak az igazi
meglepettség.
Reggel nagy mozgolódásra ébredtem.
Nem értettem, hogy mi ez a nagy sürgés-forgás. Leszaladtam a földszintre, ahol
anya meg apa teljes gőzzel pakolt.
- Mit csináltok?- kérdeztem elnyomva
egy ásítást.
- Szia, szívem. Örülök, hogy
felébredtél. Pakolj össze mindent, ami fontos. Költözünk- jelentette ki apa.
- Költözünk? Mégis hova?
- Fel. Az emberekhez.
- Oh, értem az emberekhez. Mivan?! –
akadtam ki.
- Ne aggódj, mindenki jön. Ezt
parancsba kapta mindenki- nyugtatott meg anya.
- De, nem értem. Miért?
- Nincs idő magyarázkodni. De ez a
hely el fog pusztulni- mondta kissé szomorúan apu.
- Elpusztul?
- Igen- válaszolták egyszerre.
- De most menj és pakolj! Nemsokára
indulunk- utasított anya.
Összepakoltam mindent, amit fontosnak
tartottam. Teljesen össze voltam zavarodva. Felhívtam Sally-t de nem vette fel a
telefont. Néhány perc múlva küldött egy sms-t, hogy : „Találkozunk az emberek
világában. Puszi”. Én ezt nem értem.
Miért pusztulna el ez a hely és miért pont az emberekhez megyünk?
- Kész vagy kicsim?- zökkentett ki a
gondolataimból anya.
- Igen, kész.
- Akkor gyere le és hozd a cuccaidat
is. Először azokat fogjuk elszállítani. Utána pedig együtt lépünk be az új
világba- magyarázta érthetően. Lecipeltem a csomagom, és a többihez tettem. Apa
és anya koncentrálva elszállították a csomagjainkat az új otthonunkba. Már csak
mi következtünk.
- Fogjuk meg egymás kezét- utasított
minket apu.
- Lucy, nagyon kell majd
összpontosítanod- figyelmeztetett
- Értettem – mondtam határozottan és
behunytam a szemem.
- Lucy? Most már kinyithatod a
szemed- hallottam meg anya hangját.
- Itt vagyunk.
Körülnéztem és nagy meglepetésemre
nem csak mi hárman voltunk ott. Mindenki itt volt. És ennek nagyon örültem.
Így
kerültünk az emberek közé.
És? És???
VálaszTörlésHát, és ennyi az első fejezet :D
TörlésBasszus ez nagyon jó. 😘✌😉❤👍
VálaszTörlésÖrülök,hogy elnyerte tetszésed :D ❤❤
TörlésHuuuuu imádtam nem is gondoltam hogy ilyennjo lesz. Mármint nem bennetek nem bíztam hanem a démonos cuccokat amikef olvastam nagyon bénák voltak. De ezt i-mád-tam!
VálaszTörlésPuszi nagyon tezszik.
❤❤ Mi is imádunk téged :D én pedig sose gondoltam volna, hogy egyszer belekezdek egy démonos blogba xDD De egy anime hatására megszületett ez a sztori is :D
Törlés