Qhuinn:
Nem tudtam felfogni
amit Lucy mondott. Mi a franc történt kettőnk között? És mégis miért nem vettem
észre a lyukat a szívében? Nem lesz ez így jó. Lucy nélkül nagyon üres vagyok.
Ránéztem a kezemben lévő pohárra és a benne lévő whiskyt kezdtem el
tanulmányozni. Eleinte lassú és mély levegőket vettem, de egyre szaporább lett,
végül eluralkodott rajtam a düh. Hirtelen vörösen folyó nedvre lettem
figyelmes, ami a kezemen folyt végig. Úgy néz ki széttörtem a poharat. – Hé! Az
egy nagyon jó Balblair pohár volt. Mégis mi a francot ártott neked? – szólalt
meg Vean. Nincs kedvem leállni vele vitázni, még van egy elintézetlen dolgom. A
kezemre néztem és óvatosan elkezdtem kiszedegetni az üvegszilánkokat, majd
leöntöttem egy kis whiskyvel, hogy ne fertőződjön el a seb. Egy kicsit csípett,
de most tökéletesen jól esett a kissé maró érzés. – Bocs, itt a pénz vegyél
másikat – tettem le a pultra a szúrós szemekkel néző démon elé, majd egy
hirtelen mozdulattal kisétáltam az ajtón. Lehet, hogy nem kellett volna. Amint
kiléptem, mintha pofán csaptak volna annyira meglepődtem. A lábam gyökeret
eresztett és moccanni se tudtam. Lucy annak a dög karjai közt volt és egy
utolsó könnycseppet törölt le a szeméről. Aaron nyílván megérezte a
jelenlétemet, mert hirtelen felém kapta a fejét. Ugyan ezt a mozdulatot követte
el Lucy is. Egy darabig farkasszemet néztünk egymással, majd egy laza
mozdulattal vissza teleportáltam a házunkhoz. A szobámba szinte felrohantam. El
kell tüntetnem minden emléket. Összeszedtem az összes közös képünket, a tőle
kapott ajándékokat és rádobtam őket a kandalló tüzére.
- Azért a házat ne
gyújtsd fel, ha lehet – jelent meg hirtelen a semmiből Loren. Örülök, hogy itt
van, de valahogy mégse. Nem akarom, hogy így lásson.
- Pedig azt terveztem.
Miután összepakoltam és leléptem innen.
- És mégis hová akarsz
menni? – tette fel a kérdést felhúzott szemöldökkel és keresztbe tett karral.
Elég félelmetes látszatot keltett. Ha nem ismerném, biztosan megijednék tőle.
Elmosolyodtam, majd választ adtam a kérdésére.
- A Lidércfény
egyetemre.
- Hát eldöntötted?
Végre apád nyomdokaiba lépsz?
- Igen – feleltem
röviden és tömören. – Ehhez pedig meg kell erősödnöm nem igaz?
- De – lehelte. – Nézd,
az egyik legjobb haverom vagy és támogatlak téged. Csak ne csinálj hülyeséget
jó?
- Megpróbálom.
- Helyes – zárta le a
témát. Az elkövetkezendő néhány perc némán telt. Én pakoltam, Loren pedig
figyelte minden mozdulatomat. Végül minden fontos holmim becsomagoltam és az
Audi csomagtartójába tettem. Már csak egy dolog volt hátra.
- Biztos fel akarod
égetni? – kérdezte Loren rám nézve.
- Holtig biztos vagyok
benne. El akarom égetni a régi életem – jelentettem ki magabiztosan és egy
gyufát meggyújtva bedobtam a benzinnel meglocsolt házba. Azonnal lángra kapott
és a tűz egyetlen percig se habozott. Gyorsan terjedt. Nem volt időm megvárni,
amíg minden hamuvá ég. Lorenre pillantottam, majd ő is rám. Tudta, hogy minek
van itt az ideje. A búcsúzásnak. Először komoly tekintettel nézett rám, majd
elmosolyodott és még egy utolsót szólt. – Vigyázz magadra, haver.
***
Aaron:
Nem tudtam kiverni azt
a tekintetet a fejemből. Szinte azonnali bűntudatot keltett bennem. Az a
fájdalommal és dühvel teli arc. Lehet soha nem kellett volna idejönnöm és akkor
nem mentek volna szét. Talán az én hibám. – Erre még gondolni se merj! – ölelt meg
hátulról Lucy. Ahogy a teste hozzám simult szinte lázban égtem. Mit művel velem
ez a lány? – Honnan tudtad, hogy éppen magamat ostorozom? – mosolyodtam el
halványan.
- Úgy, hogy az utolsó
gondolatod kimondtad. Ebből pedig jól következtettem.
- Eszméletlen vagy –
fordultam felé és néztem mélyen a szemébe. Látszott rajta, ahogy eláll a
lélegzete. Ránéztem a szájára, gyönyörű telt ajka volt. Nem, Aaron ne kapkodd
el. Élvezd ki a pillanatot, húzd az időt. A szájáról tovább siklottam a
nyakára. – Oh, a picsába az időhúzással! – jelentettem ki, majd a mellettem
lévő zongora tetejére döntöttem. Rátapadtam a szájára és átadtam magamat az
ösztöneimnek. Lejjebb mentem a nyakára, amit már annyira kívántam. Csókokkal
kényeztettem, harapdáltam, mire halk sóhaj tört fel belőle. Még lejjebb
csúsztam és az útban lévő ruhadarabot felgyűrtem, majd óvatosan levettem róla. Finom
mozdulatokkal haladtam végig a testén. Lentre érve levettem a rövidnadrágját is
és hanyagul félredobtam.
- Áú, basszus –
kiáltott fel Lucy és a fejéhez kapott. – A rohadt életbe ne most! Görnyedt
össze remegve.
- Lucy! Lucy mi a baj?
- Ne… aggódj…
m-mindjárt elmúlik – dadogta a fájdalomtól. Szinte kapkodta a levegőt. Mi a
franc történik vele? Pár másodperc múlva lenyugodott és mikor kinyitotta a
szemét, egyáltalán nem volt boldog.
- Mi történt? –
kérdeztem komolyan. – A frászt hoztad rám.
- Sajnálom. De
látomásom volt.
- Látomásod? – lepődtem
meg.
- Igen. Én, szoktam
látni a jövőt. Ez az egyik különleges képességem. De fájdalommal jár.
- És mit láttál? –
érdeklődtem.
- Nem sok jót.
Nagyon imá-ádom!Borzasztó jó lett ez a rész ès úgy tűnik, hogy visszatértetek.(mert volt amikor sokáig nem hoztatok rèszeket) Élveztem ezt a sok izgalmat ami benne volt.És az, hogy Qwienn elmegy abba a suliba az rádöbbentett, hogy lehet már nem is fog szerepelni a storyban.Persze ez kérdéses...
VálaszTörlésKöszönöm a kommentedet *-* És igen az főként időhiány miatt volt :3 De most már igyekszünk minél előbb hozni részeket. :) Örülök, hogy sok izgalmat tudtam okozni :D És ne aggódj Qhuinn miatt. Azt biztosítom neked, hogy még fog szerepelni :3
TörlésPuszii <3