Vigyázz magadra,haver!

Qhuinn:

Nem tudtam felfogni amit Lucy mondott. Mi a franc történt kettőnk között? És mégis miért nem vettem észre a lyukat a szívében? Nem lesz ez így jó. Lucy nélkül nagyon üres vagyok. Ránéztem a kezemben lévő pohárra és a benne lévő whiskyt kezdtem el tanulmányozni. Eleinte lassú és mély levegőket vettem, de egyre szaporább lett, végül eluralkodott rajtam a düh. Hirtelen vörösen folyó nedvre lettem figyelmes, ami a kezemen folyt végig. Úgy néz ki széttörtem a poharat. – Hé! Az egy nagyon jó Balblair pohár volt. Mégis mi a francot ártott neked? – szólalt meg Vean. Nincs kedvem leállni vele vitázni, még van egy elintézetlen dolgom. A kezemre néztem és óvatosan elkezdtem kiszedegetni az üvegszilánkokat, majd leöntöttem egy kis whiskyvel, hogy ne fertőződjön el a seb. Egy kicsit csípett, de most tökéletesen jól esett a kissé maró érzés. – Bocs, itt a pénz vegyél másikat – tettem le a pultra a szúrós szemekkel néző démon elé, majd egy hirtelen mozdulattal kisétáltam az ajtón. Lehet, hogy nem kellett volna. Amint kiléptem, mintha pofán csaptak volna annyira meglepődtem. A lábam gyökeret eresztett és moccanni se tudtam. Lucy annak a dög karjai közt volt és egy utolsó könnycseppet törölt le a szeméről. Aaron nyílván megérezte a jelenlétemet, mert hirtelen felém kapta a fejét. Ugyan ezt a mozdulatot követte el Lucy is. Egy darabig farkasszemet néztünk egymással, majd egy laza mozdulattal vissza teleportáltam a házunkhoz. A szobámba szinte felrohantam. El kell tüntetnem minden emléket. Összeszedtem az összes közös képünket, a tőle kapott ajándékokat és rádobtam őket a kandalló tüzére.

- Azért a házat ne gyújtsd fel, ha lehet – jelent meg hirtelen a semmiből Loren. Örülök, hogy itt van, de valahogy mégse. Nem akarom, hogy így lásson.

- Pedig azt terveztem. Miután összepakoltam és leléptem innen.

- És mégis hová akarsz menni? – tette fel a kérdést felhúzott szemöldökkel és keresztbe tett karral. Elég félelmetes látszatot keltett. Ha nem ismerném, biztosan megijednék tőle. Elmosolyodtam, majd választ adtam a kérdésére.

- A Lidércfény egyetemre.

- Hát eldöntötted? Végre apád nyomdokaiba lépsz?

- Igen – feleltem röviden és tömören. – Ehhez pedig meg kell erősödnöm nem igaz?

- De – lehelte. – Nézd, az egyik legjobb haverom vagy és támogatlak téged. Csak ne csinálj hülyeséget jó?

- Megpróbálom.

- Helyes – zárta le a témát. Az elkövetkezendő néhány perc némán telt. Én pakoltam, Loren pedig figyelte minden mozdulatomat. Végül minden fontos holmim becsomagoltam és az Audi csomagtartójába tettem. Már csak egy dolog volt hátra.

- Biztos fel akarod égetni? – kérdezte Loren rám nézve.

- Holtig biztos vagyok benne. El akarom égetni a régi életem – jelentettem ki magabiztosan és egy gyufát meggyújtva bedobtam a benzinnel meglocsolt házba. Azonnal lángra kapott és a tűz egyetlen percig se habozott. Gyorsan terjedt. Nem volt időm megvárni, amíg minden hamuvá ég. Lorenre pillantottam, majd ő is rám. Tudta, hogy minek van itt az ideje. A búcsúzásnak. Először komoly tekintettel nézett rám, majd elmosolyodott és még egy utolsót szólt. – Vigyázz magadra, haver.

***

Aaron:

Nem tudtam kiverni azt a tekintetet a fejemből. Szinte azonnali bűntudatot keltett bennem. Az a fájdalommal és dühvel teli arc. Lehet soha nem kellett volna idejönnöm és akkor nem mentek volna szét. Talán az én hibám. – Erre még gondolni se merj! – ölelt meg hátulról Lucy. Ahogy a teste hozzám simult szinte lázban égtem. Mit művel velem ez a lány? – Honnan tudtad, hogy éppen magamat ostorozom? – mosolyodtam el halványan.

- Úgy, hogy az utolsó gondolatod kimondtad. Ebből pedig jól következtettem.

- Eszméletlen vagy – fordultam felé és néztem mélyen a szemébe. Látszott rajta, ahogy eláll a lélegzete. Ránéztem a szájára, gyönyörű telt ajka volt. Nem, Aaron ne kapkodd el. Élvezd ki a pillanatot, húzd az időt. A szájáról tovább siklottam a nyakára. – Oh, a picsába az időhúzással! – jelentettem ki, majd a mellettem lévő zongora tetejére döntöttem. Rátapadtam a szájára és átadtam magamat az ösztöneimnek. Lejjebb mentem a nyakára, amit már annyira kívántam. Csókokkal kényeztettem, harapdáltam, mire halk sóhaj tört fel belőle. Még lejjebb csúsztam és az útban lévő ruhadarabot felgyűrtem, majd óvatosan levettem róla. Finom mozdulatokkal haladtam végig a testén. Lentre érve levettem a rövidnadrágját is és hanyagul félredobtam.

- Áú, basszus – kiáltott fel Lucy és a fejéhez kapott. – A rohadt életbe ne most! Görnyedt össze remegve.

- Lucy! Lucy mi a baj?

- Ne… aggódj… m-mindjárt elmúlik – dadogta a fájdalomtól. Szinte kapkodta a levegőt. Mi a franc történik vele? Pár másodperc múlva lenyugodott és mikor kinyitotta a szemét, egyáltalán nem volt boldog.

- Mi történt? – kérdeztem komolyan. – A frászt hoztad rám.

- Sajnálom. De látomásom volt.

- Látomásod? – lepődtem meg.

- Igen. Én, szoktam látni a jövőt. Ez az egyik különleges képességem. De fájdalommal jár.

- És mit láttál? – érdeklődtem.

- Nem sok jót.