A halál küszöbén

Qhuinn:

Bűntudatom volt amiért Lucyval összevesztünk, így elindultam megkeresni. Meglepő módon a szobámban nem volt. Lementem a konyhába, de ott csak Sally és Loren beszélgetett egymással. Csak nem… Bassza meg! Leszaladtam a pincébe, és megláttam, ahogy Lucy ájultan a földön fekszik, az a nyomorult vadász pedig felé tart egy pisztolyt.

- Viszlát, édes! – mondta ki a szavakat. Elé ugrottam, hogy engem találjon el a lövés. Meglepődtem, amikor a golyó elkezdte belülről szétmarni a testemet. Aaron elmosolyodott és szerencsétlenségemre meg is szólalt.

- Végül csak te lettél az áldozat. A golyó, ami benned van, szét fogja marni a testedet. Nem lesz más belőled, csak por.

- Menj a picsába – nyögtem fájdalmasan.

- El is fogok menni, amint meghaltál – közeledett felém lassan. Föntről hirtelen nagy zaj hallatszott, mintha berontottak volna az ajtón. A franc essen belé, már alig látok a fájdalomtól. Valaki előttem áll.

- Mit műveltél velük? – kérdezte az ismerős hang eléggé felbőszítve.

- Azt, amit veled is fogok – jelentette ki az a nyomorult, és Loren felé tartotta a fegyverét. A rohadt életbe, mozdulni se tudok.

- Kell a segítség? – kérdezte egy női hang.

- Sally azonnal menj vissza. Itt veszélyes! – mordult rá Loren.

- Ne aggódj, rám nem hat az a golyó.

- Ezt meg miből gondolod? – döbbent le Aaron.

- Tapasztalat – nevetett fel egy kicsit. – Tudod, félig démon vagyok. De ezt már megállapítottad nem emlékszel?

- Azt akarod nekem bemesélni, hogy a fél démonokra nem hat a lőszer? Erről még nem hallottam.

- Nem hiszel nekem mi? – kérdezte Sally. Sall, mi az ördögöt művelsz?

- Nem bízok meg a Sátán csatlósában –felelte gorombán a vadász.

- Hát persze, hogy nem. Hogy is feltételeztem volna?!

- Meg akartatok ölni – felelte hirtelen.

- Mintha te minket nem. Egyébként meg rosszul gondolod. Qhuinn akart téged megölni, de lebeszéltük. Csak ki akartunk hallgatni, mivel ránk támadtál. És meg kell, hogy mondjam, rohadtul nem tudjuk, hogy mi a fene folyik itt. Hirtelen megjelensz, és felborítod az életünket, ami már alapból el van baszva.

- Az öcsémet keresem, és kaptam egy levelet, hogy abban a klubban van, amiben voltatok. – kezdett bele a mesélésbe – Phan, elment otthonról, mondván, hogy nem akar vadász lenni. És most ki tudja hol van. Aztán észrevettem őt – mutatott az ébredező Lucyra – és az ösztöneim életre keltek.

- Igen, ezt tapasztaltam – tért magához Lucy. – Áú a fejem! Mellesleg a nevem Lucy. Jó lenne,ha megjegyeznéd! 

- Elég gyorsan regenerálódsz vöröske. 

- Ne nevezz így - szólt rá idegesen.  

- Lucy! – mondtam ki a nevét rekedt hangon.

- Qhuinn? Mi történt veled? – kérdezte kitágult szemekkel,majd odasietett mellém. 

- Téged védett meg a lövésemtől – felelte Aaron. – Valójában már abban a pillanatban meg kellett volna halnia, hogy a golyó belé fúródott. De ő a Sátán fia nem igaz? Talán még van egy órája, aztán halott.

- És, ha kiszedjük belőle azt a nyamvadt lőszert? – szólalt meg Loren.

- Semmit nem értek el vele, ugyanis a testében már szétáradt a méreg.

- Szóval meghalok – mosolyodtam el halványan, aztán kitört belőlem a nevetés, majd átváltott köhögésbe, ami vérrel járt.

- Ostoba! Ha ennyire szánalmas leszel, akkor hagyni is fogom,hogy meghalj.

- Nem ez volt a célod? – kérdeztem meglepetten.

- De, először igen. Aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy segítek.

- Micsoda? – szólalt meg mindenki egyszerre, mire csak elmosolyodott a kabátjából pedig elővett egy üvegcsét.