Tábor

Sziasztok! :D

Mint minden évben - bár nekem most lesz az első ~Nessa - , idén is elmegyünk egy egyhetes táborba (Rákóczi). Szóval egy hétig nem leszünk elérhetőek , így biztos nem fogunk fejezetet hozni.  Holnap indulunk és vasárnap délután jövünk! :3 Addig is:

Mindenkinek kellemes nyaralást kíván az egész Démonok között csapat! 

"Miért nyúlsz hozzá a cuccaimhoz?"

Nyx

Minek kellett ennek idejönnie? Most komolyan. Kezdtem megörülni neki, hogy az elkövetkezendő éveim érdekesek lesznek, de ha nekem mindennap az unott pofáját kell bámulnom ennek a baromnak, esküszöm, hogy falnak megyek, de minimum Gilhez költözöm. Ja, azt nem lehet. Akkor muszáj lesz tűrnöm. A picsába! Mivel kénytelen voltam lenyugodni, ezért jártam egyet a folyosókon, Már most elegem van Qhuinnből, mi lesz később. Emlékszem, kiskorunkban is ez volt egyébként. 

Olyan négy éves lehettem, amikor először találkoztam vele, apámék egyik családi találkozóján. Többnyire sosem találkoztam Belzebubal, vagy a testvéreimmel, mert mindannyiunk teljesen másfelé élt, de az ilyen alkalmakkor összegyűlt a család. Érdekesnek tartottam ebből a szempontból a pokol társadalmát. A pokol uralkodói azokat tették magukévá, és ejtették teherbe őket, akiket akarva, nem figyelve a következményekre, hogy mennyi utódjuk lesz így. Senkinek nem volt kiválasztott párja, akivel úgy dönt, hogy a hátralévő, szinte örökké tartó életét együtt éli le, mindig mást talált magának. Így történt, hogy ennyien vagyunk, és versenyeznünk kell apánk trónjáért, amik ők úgy döntenek, hogy ráuntak a kormányzásra, és mennek a kastélyukba, ahol teljes kényelemben élik le hátralévő életük. Visszatérve, Qhuinn akkor volt hét éves, és olyan mérhetetlen arrogancia, és elegancia sütött róla, hogy olyat az ember ritkán lát. Mivel még gyerek volt, az erejét nehezen tudta visszafogni, néha, ha nagyon figyeltél kék fény vette őt körül, ami Lucifer erejét tükrözte. Habár a királyunknak is rengeteg gyermeke volt, határozottan Qhuinn volt a legerősebb, és a legesélyesebb arra, hogy egyszer megörökölje a pokol trónját. Bevallom először kicsit megijedtem attól az erőtől, ami belőle áramlott, aztán pedig csodálni kezdtem a fiút. Egy darabig csak figyeltem, aztán megpróbáltam a közelébe férkőzni, de kisült, hogy tipikusan olyan személyiségünk van, akik ki nem állhatják egymást, így nem láttam sok esélyt arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Azért idegesíteni szerettem őt. Sokat pattogtam körülötte, amikor egy helységbe kerültünk, ölelgettem, és állandóan beszéltem hozzá, ő meg nem győzött lerázni magáról. Később pedig már inkább észre sem vett, és én is inkább másokra koncentráltam, mert ha ő nem figyel rám, akkor én nem leszek az, aki neki szenteli az idejét, nem bizony!

Aztán most hol tartunk? Megkaptam őt szobatársnak. Érzem, az igazgató szándékosan csinálta ezt, hogy a kedvenc diákja kedvére tegyen, mondhatom kedves. Az utam végül visszavezetett a szobánk ajtaja felé, ahonnan halk beszélgetés hallatszott ki, na meg gyenge cigifüst szaga érződött. A következő pillanatban mérgesen csaptam ki az ajtót. Gyerekes hiszti ide vagy oda, de akkor is hozzányúlt a cuccomhoz, kérjen basszus és adok, de ne vegye el. Főleg ne a cigimet, azért harapok, minden mást előbb vihet el. Meglepő módon még óvszer is mindig van nálam - ha a pasinál nincs, legalább nálam legyen, nem? - azt is elveheti, a rágót is, ami a szekrényre van ledobva, mondom, bármit. A cigimet nem. Az amúgy is drága, nem mintha nem lenne rá pénzem, de hát most na!

- Miért nyúlsz hozzá a cuccomhoz? Nem, helyesbítek, miért nyúlsz hozzá a cigimhez? - kérdeztem türelmesnek tettetett hangon. Unott arccal fordult felém, aztán pimaszul elvigyorodott, és kihúzott még egy szálat a dobozból, és rágyújtott megint, az előzőt meg kihajította az erkélyről. Fújtatva mentem hozzá közelebb, kaptam el a csuklóját, és löktem neki a falhoz, mire meglepett arckifejezéssel meredt rám, aztán újra elvigyorodott.

- Kérdezem újra, miért nyúlsz hozzá a cigimhez? - néztem rá mérgesen. Közben a bent lévő srác, Eliot ha minden igaz kislisszolt a szobából, egy "asszem' inkább nem zavarok" mondat kíséretében. Jól van, szia, pont leszarlak. 

- Sokat hiszel magadról, Édes - forgatta meg a szemeit. - Erős vagy, de nem erősebb nálam - mondta, aztán a következő mozdulatával fordított lelökött az ágyra, és fölém mászott. A karjaimat a fejem fölött szorította össze, és éppen elég erősen tartotta ahhoz, hogy sehogy se tudjam kiszabadítani

magam a karmai közül. Egy önelégült mosoly ül ki az arcára, hogy tehetetlen vagyok vele szemben az adott helyzetben, aztán a következő pillanatban rajtam van a sor, hogy meglepődjek. Hirtelen került hozzám közel, aztán kicsit óvatosan az ajkaimhoz érintette az övéit, aztán miután rájött, hogy nem fogok ellenkezni, egy gyorsabb, vadabb tempóra váltott, és úgy falta az ajkaim, hogy csoda, hogy nem szédültem bele. Egy biztos, Qhuinn értette a dolgát. Talán csak pár másodpercig tartott az egész, utána zavartam emelkedett fel, és engedte szabadon a kezeimet.

- Bocsi, ötletem sincs, hogy ezt miért csináltam - sóhajtotta, és megvakarta a tarkóját, aztán még egy pillantást vetett rám, és inkább kiviharzott a szobából. 

Dorothy blog award

Nos, két embernek is megköszönjük a díjat, ugyanis mindkét blogtól kaptunk :) 

Elsősorban köszönjük Dorothy-nak és végül, de nem utolsó sorban köszönjük szépen Barby-nak! 

Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van

2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat

3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról

5.) Válaszolj 12 kérdésre

6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban

7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.

8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged. ( Természetesen, ha már csináltatok cserét, akkor ezt már nem kell még egyszer :D) 

9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat

Ha beszállsz a díjrendszerbe, kérlek mindig gondoskodj arról, hogy a link Dorothy oldalára vezessen, ha valaki nem értené, az is tudjon tájékozódni. 

12 dolog a Die Verfluchtenről: 

1. Attack on Titan fanfiction

2. Különböző beosztású harcosokról szól

3. Stefan, a főszereplő szemszögéből ismerhetjük meg ezt a világot

4. A Titánok szállták meg a városokat

5. 3 fal van

6. A legkülső a Maria, amit át is törtek

7. A második a Rose

8. A legbelső fal pedig a Sina

9. Veronicanak van egy hasonmása

10. Hajtógáz és a különleges 3D-s manőver felszerelésnek köszönhetően szembe tudnak szállni az óriássokkal

11. Rivaille a felderítő osztaghoz tartozik - Levi *-* <3333 ~ Pepii

12. Vinzent nagyon cuki karakter 

12 dolog az Édes életről: 

1. A főszereplő lány Demeter Barbara

2. Adrián és Vivi jártak 

3. Vivi és Ádám összejöttek 

4. Andris nem tudja tovább folytatni a távkapcsolatot

5. Adrián nagyon szereti a rockot

6. Mia kevésszer szerepel a sztoriban 

7. A történet Debrecenben kezdődik 

8. Barbiék a Zrínyi Ilona Tagozatos Gimnáziumba járnak 

9. Vivinek vörös haja van 

10. Dorci, Lana és Fanni legjobb barátnők 

11. A gólyatáborban átszöknek egymáshoz 

12. Barbi és Adrián megosztják egymással a titkaikat 

12 dolog a Démonok közöttről:

1. Démonokról szól

2. Több szemszögből is íródik 

3. A blogon 2 író van 

4. Phantasm nem meleg, csak egy férfival jár, igen, a kettő nem ugyanaz

5. Vean nagyon szexi, mert Vean megteheti

6. Aaron és Phan démonvadászok

7. Lucy és Qhuinn kapcsolata érdekes fordulatot vesz

8. Nyx imádja a németeket

9. Alex felül akar lenni, de ez Alexnek nem jön össze sosem 

10. James is hihetetlenül szexi, csak jól titkolja 

11. A démonok nem ünneplik az emberek ünnepeit, ellenben Alex anyja minden emberi szokást felvett

12. Qhuinn és Nyx szeretik a barátság extrákkal teli kapcsolatot 

12 kérdés Dorothytól: 

1. Mi a véleményed Stefan és Veronica nagyon szoros barátságáról?

Nessa: Az, hogy úgy is össze fognak jönni, mert tuti, hogy többet éreznek egymás iránt. 

Pepii:  Egyetértek, teljes mértékben. 

2. Meg jelent egy új karakter, aki pont ugyan úgy néz ki, mint Veronica, de vajon miért? Mire tippelsz?

Nessa: Nem tudom, lehet, hogy valamilyen hozzátartozója vagy klónozták :D Esetleg még egy ikertesó. 

Pepii:  Igen, nekem is az ikertesó dolog ugrott be egyből :D

3. Te melyik osztagba jelentkeznél, ha katonának mennél ebben a történetben? Miért?

Nessa: Természetesen a Felderítő osztagba, ez nem kérdés. És azért, mert az menő és jó és láttam az animét szóval.. :D 

Pepii:  Felderítő egység, mert Levi-heichou <3 Egyébként tényleg, survey corps is da best, és rájöttem, hogy imádom az SnK-t, Levi x Erent akarok, Levit akarom. xD Egyébként Hanji osztagában lennék, mint szorgos kis titán-mániás. :3

4. Ha belecsöppennél a történetem világába, hogy viszonyulnának hozzád a karakterek és mégis mit tennél ebben a szituációban?

Nessa: Ráhajtanék Vinzentre xDD És szerintem szeretnének, mert egy igazi harcos vagyok. 

Pepii: Ó, hát én biztos imádnám Stefant, remélem ő is bírna engem. :'D

5. Ha elmehetnél egy vacsorára bármelyik karakterrel, melyik lenne az?

Nessa: Vinzent. 

Pepii: Stefan, szeressük Stefant.

6. Kedveled Stefan karakterét? Ha nem, miért nem? Ha igen, miért igen?

Nessa: Igazából nem is nagyon kedvelem, de nem is gyűlölöm inkább ilyen semleges. Hogy miért? Nem tudooom. * megrántja a vállát* 

Pepii: Igen, szeressem. Nem tudom, hogy miért, csak úgy megfogott.:3

7. Te hogyan cselekednél ebben a borzalmas szituációban, ha irányíthatnád a még fennmaradt emberiséget? 

Nessa: Fognám magam és megkeresném Erent, hogy végre nyissuk ki azt a k*rva pincét :D 

Pepii: Ó, hát ez egy igazán jó kérdés, szerintem nem lennék annyira borzasztóan különleges személy, de mindenképp foglalkoznék a titánok eredetével, kicsit Hanji-kopi vagyok xD

8. Szerinted mi az óriások megjelenésének oka? 

Nessa: Át akarják venni a hatalmat. 

Pepii: Érdekes teóriáim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem minden titán ember volt egyszer, csak elvesztették maguk fölött az uralmat, mint, amikor Eren tombolni kezd a titán alakjában. Szerintem nem hatalmat akarnak, inkább csak elérni, hogy az emberiség összefogjon, és ne egymással harcoljanak. És valljuk be, a manga jelen állása szerint az emberek harcolnak egymással... Megint.

9. Mindig én írok, de most azt szeretném, hogy TE írd le, hogyan is képzeled az én megfogalmazásom alapján a történetem világát! 

Nessa: Hát mivel én már láttam az animét, ezért tökre eltudom képzelni. Szóval úgy képzelem, ahogy az animében van. 

Pepii: Én is, én is!

10. Mit gondolsz, annak, hogy Stefan utálja Alfons-t van más oka is? Elvégre testvérek. 

Nessa: Gondolom Alfonsal jobban bántak otthon a szülei. És ő volt a "kedvenc" . 

Pepii: Alfons bejutott a Katonai Rendőrséghez, szerintem Stefan nem szereti a Katonai Rendőrséget, én sem szeretem őket, megértem, hogy nem szereti a bátyját. 

11. Melyik szereplőt nem kedveled a legjobban? 

Nessa: Sonat

Pepii: Andrej annyira nem szimpi ~

12. Le tudnád írni, hogy a II. fejezetben a központ folyosóit te, hogy képzelted el?

Nessa: Hát, mint egy hosszú, rendes folyosót xDD Úgy,ahogy az animében, na :D 

Pepii:  Igen, úgy, ahogy az animében, azért az, hogy láttam az animét enyhén befolyásol, na. xD

12 kérdés Barbytól: 

1. Szerinted közel áll ahhoz, hogy sablon blog legyen? Vagy már az?

Nessa: Hááát, nem akarlak megbántani meg semmi, de tényleg...Csak nekem eléggé Szent Johanna Gimi copy. Nem állítom, hogy másolod, mert tuti, hogy nem - lehet ne is ismered - , de elég sok elem/dolog volt benne ami az SZJG-ben is megtalálható volt. Meg már annyi ilyen gimis blog van az interneten és mindegyik ilyesmiken alapul. 

Pepii: Öhm, én sem akarlak megbántani, mert hát tényleg nem, de szerintem az. Amióta van az SzJG rengeteg hasonló sztori van, és nekem kezdenek egy kicsit sokan lenni. Ettől természetesen még lehet, hogy jó, és akik szeretik, azoknak tetszik, de nekem nem, bocsánat. :c

2. Elsőre,mikor rákattintottál tetszett? Vagy, ha nem küldtem volna díjat rögtön elkapcsoltál volna? 

Nessa: Én nem nagyon szeretem az ilyen gimis blogokat, mert már kinőttem belőlük. Szóval igen, valószínű, hogy elkapcsoltam volna, mert nem az én stílusom, de ez nem a te hibád. 

Pepii:  A dizájn mindenképp tetszett, aztán így elolvastam, hogy gimis sztori, és rájöttem, hogy nem az én blogom lesz. Én is elmondom, hogy nem a te hibád, csak én nem szeretem az ilyen sztorikat.

3. Mit gondolsz őszintén a designról? 

Nessa: Szerintem szép. Illik a bloghoz :) 

Pepii: Szerintem is szép, nem szeretem a rikító színeket, ez a szürkés tökéletes.

4. #TeamBence or #TeamAdrián? 

Nessa: #TeamAdrián mindenféleképpen. Mert van egy olyan rossz szokásom, hogy bukok a rossz fiúkra. 

Pepii: Nem tudnám megmondani, mind a két srác menő, de talán egy kicsit jobban húz a szívem a #TeamAdriánhoz, de nem lehetek mondjuk #TeamBencexAdrián? Bocsánat, túlságosan is szeretem a dolgokba belelátni a slasht... xD Jó, most rápörögtem, tudod milyen irtó édesek lennének együtt? xDD

5. Sokkolt a különkiadásban megtudottak? 

Nessa: Ahhoz képest, hogy eddig olvasás közben mindig megmondtam, hogy mi fog benne történni ez most meglepett. Emiatt le a kalappal. 

Pepii: Szerintem az a legjobban megírt fejezet, és nem sokkolt, de érdekes volt olvasni, tetszett a fejezet. *-*

6. Ha te folytathatnád innen a történetet, mi lenne benne? 

Nessa: Én akkor is összehoznám Adriánt és Barbit! Adrián elhívja őt a gólyabálba aztán csak szép lassan egyre jobban egymásba szeretnek. És Adrián túl lesz Vivin. Barbi pedig Andrison. 

Pepii: Dettó, tökéletes folytatás lenne így, ahogy Nessa megírta, bár... Most még mindig rá vagyok pörögve arra a Bence x Adrián dologra, tényleg sajnálom, tényleg. xDD

7. Ez alapján a pár rész alapján megszeretted Barbit,mint barátot? 

Nessa: Nekem egyáltalán nem tetszett Barbi karaktere. Hogy miért? Azért, mert nagyon-nagyon- nagyon sokszor benne volt az a mondatában amikor egy kicsit is elkezdett érezni valamit Adrián iránt, hogy "De hiszen nekem barátom van!" Ez rohadtul idegesítő volt és olyankor gondoltam azt, hogy "Na most dobom ki a telefont az ablakon!" 

Pepii:  Nem túlzottan, Barbi nekem egy kicsit visszafogott, és én sem vagyok az a hű de nagyon vad lány, de attól még nekem az, meg egy kicsit idegesítőnek találtam én is, azt a "De hiszen nekem barátom van!" dolgot.

8. Kit választanál az osztály fiújai közül, ha belecsöppennél  a történetbe? 

Nessa: Adriánt

Pepii: Éééén is :'D

9. Miának még fontos szerepe lesz a történetben. szerinted mi? 

Nessa: Szerintem az, hogy összejön Andrissal. 

Pepii: Igen, szerintem is, és nagyon megfogja bántani Barbit, és Barbit meg Adrián meg Vivi fogják összekaparni, bizony.

10. Szerinted ki lesz az első fiú, akivel Barbi járni fog? 

Nessa: Hm. Nekem van egy olyan elméletem, hogy először Bencével kezd el járni, mert Adriánnal nem nagyon működnek a dolgok, majd később Adriánnal. De ugyan ez lehet fordítva is. 

Pepii:  Öhm, jó kérdés? De én Bencére tippelnék...

11. Megfogott a prológus miért? 

Nessa: Mint említettem, nem az én stílusom a gimis blogok, szóval.. :) 

Pepii: Nem éppen, az okom ugyanaz, mint Nessának.

12. Mi az első szó, ami eszedbe jut a blogról? 

Nessa: Hitler!

Pepii: Gimi! - Jó, bocsi a lapos válaszért xD

12 kérdés tőlünk: 

1. Mit gondolsz a szereplőkről?
2. Ki a kedvenced?
3. Mi a véleményed Nyxről?
4. Ha belecsöppennél a világunkba, akkor melyik szereplő bőrébe bújnál be szívesen?
5. Egy tízes skálán mennyire bírod Veant?
6. Mit gondolsz min kéne változtatnunk a történetünkben?
7. Mi a véleményed a designról?
8. Mit gondolsz, végül hogy is talált egymásra Vean és Phan?
9. Szerinted mi oka lehetett a démonoknak, hogy elhagyják a Poklot?
10. Mit gondolsz Nyx németek iránti vonzalmáról?
11. Melyik karakterrel tudsz a leginkább azonosulni?
12. Nyx németei közül ki a kedvenced?

Akiknek küldjük: 

- Summer Paradise - Frozen
- The King of my heart 

- Kai? 
- Csókok és gólok 
- Dangerous Games

Csillapítatlan vágy és a vörös ajtó

Lucy:

Az a látomás nem hazudhat. Főleg, hogy ekkora erősséggel tört rám. Qhuinn, elment már nem érzem a jelenlétét a közelben. De vissza fog térni, hatalmas erővel. De most nem kellene ezzel foglalkoznom. Az oldalamra fordultam és végigmértem Aaron nyugodt testét. Szőkésbarna haja kissé az arcába lógott, az egyik keze a tökéletesen kidolgozott kockáin volt, a másik pedig lelógott az ágyról. Feltámaszkodtam, hogy egy kicsit felülnézetből is megnézzem magamnak. Olyan nyugodtan alszik. Közelebb kúsztam hozzá és fölé hajoltam. Ami nem volt túl jó ötlet, mert a frászt hozta rám. Hirtelen elkapta a karomat és maga alá gyömöszölt, mint valami takarót. Szinte azonnal a számra tapadt, a keze felfedező útra indult a combomtól egészen a hasamig. Szája időközben lekúszott a nyakamra én pedig egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt. A hátam alá nyúlt és egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat, amit alig egy órája vettem fel újra. De nem bántam, egyáltalán nem. Még többet akartam. Aaron az útban lévő ruhadarabot elhajította a lehető legmesszebbre, majd felemelkedett és csillogó szemekkel végignézett rajtam. – Gyönyörű vagy – lihegte. Ettől a mondatától még a lélegzetem is elállt. Mindkét kezemmel felnyúltam és a nyakára fontam a karom, majd egy mozdulattal magamhoz húztam egy lassú és forró csókra. Újra visszacsöppentünk a vággyal teli állapotba. Miközben csókolóztunk szinte alig érzékeltem, hogy lekerült rólam a bugyim, olyan gyorsan történt minden. Majd ezek után, mintha a világ megszűnt volna létezni egy pillanatra. A szemembe nézett és legyűrve vad vágyát - előtérbe helyezve engem,- lassított a tempón. Megnyugtatott a lágy simogatásával, a forró apró csókjaival a nyakamon és a homlokomon. Majd a szegycsontom felé haladt, mind eközben a kezei minden felé barangolt. Simogatta a hajam, a hasam, a combom külső oldalát. Szép lassan lenyugtatott. Utána hallottam egy kattanást, egy nagyon közeli kattanást. Ó, te jó…

- Bocsi kicsim, hogy így rád török, de… - lépett be anya a szobába és hallgatott el egyből.

- Anya, baszki! Ne már! – rántottam magamra a takarót idegesen, mire a kiáltásomra felocsúdott a bambulásából és kezdte felfogni a történteket.

- Jó estét Miss Hill – kapta fel a takaró alatt az alsónadrágját Aaron majd felpattant. – Tudja, most igazán kezet fognék magával, de hmm… szóval érti.

- Hűha. Akkor én most megyek, és majd ezt még megbeszéljük. Azt hiszem – halkult el a hangja.

- Ígérem, mindent elmagyarázok – kiáltottam utána.

- Ez elég vicces volt.

- Vicces? Annak tartottad? Egyáltalán le fogunk valaha feküdni? Bár, lehet, hogy Qhuinn rám szórt valami balszerencsét – sóhajtottam fel csalódottan.

- Ugyan. Van még időnk, én tudok várni – ölelt meg hátulról és egy puszit nyomott a nyakamra.

Qhuinn:

Oké. Egy kicsit meglepődtem Nyxen. Tényleg sokat változott az évek során. Bár agyilag nem hinném, de személyiségileg azt kell mondjam, hogy le a kalappal előtte. A plafont bámultam továbbra is és azon gondolkoztam, hogy körbe kéne néznem egy kicsit. Nagy nehezen felültem és rávettem magamat, hogy a lábaim mozgásnak eredjenek. Kiléptem az ajtón és elgondolkozva néztem körbe. Most jobbra menjek vagy inkább balra? Hm. Legyen a bal. Egy elég hosszú folyosón kellett végigsétálnom, míg el nem érkeztem a végére, ahol egy vörös ajtó állt. Érdekesnek találtam és eléggé vonzott az, amit odabentről éreztem. Már éppen nyúltam volna a kilincs felé, mire egy semmiből jövő kéz visszarántott. – A helyedben nem nyitnám ki azt az ajtót – figyelmeztetett mogorván a nálam körülbelül fél fejjel alacsonyabb, barna hajú srác.   

- Te meg ki vagy? – kérdeztem érdeklődve.

Elliot

- Ó, bocsi. Talán csak egyszer találkoztunk életünkben és akkor is még kicsik voltunk. Ne aggódj, nem várom el, hogy megismerj. Elliot Lane – nyújtott kezet felém, amit egy kis vacillálás után viszonoztam. Ahogy elnéztem a srácot eléggé laza típus, a szagából ítélve szeret cigizni és van egy kis flegma stílusa. A testét beborító tetoválások pedig érdekesek voltak. - Egyébként meg [1]Abbadon fia vagyok.

- Gondolom, nekem nem kell bemutatkoznom – mosolyodtam el.

- Úgy ismerlek, mint a tenyeremet, mert veled ellentétben én emlékszem rád. Bevallom egy kicsit rosszul esett, hogy nem ismertél fel.

- Mit szólnál, ha elszívnánk egy békepipát? – ajánlottam fel, mire Elliot szemei felcsillantak. Fura. Teljesen más a személyisége, mint az apjának. De úgy érzem, jól megleszünk.

- Benne vagyok!

- Akkor menjünk vissza a szobámba. Láttam Nyx cuccai között egy doboz cigit. Majd azt lenyúljuk – intettem egyet a levegőben.

- Nem fog kinyírni ezért?

- Ugyan. Esélye sincs – nevettem el magamat és elképzeltem, ahogy majd nekem akar rontani, mert turkáltam a holmija közt. De ami azt illeti nem is kutattam, csak megláttam és elvettem.

- Úgy látom ez a mosoly megmaradt neked.

- He? – tört ki belőlem hirtelen, mert egyáltalán nem értettem.

- Akkor ezek szerint te még nem vetted észre. Amikor Nyxre gondolsz, mindig mosolyogsz magadban.

- Baromság – legyintettem és ezzel le is zártam Elliottal a témát.

---

[1] A pokol egyik hercege. Ismert még ’’A Romboló’’ néven. Anarhiát és káoszt szül. Ő az ura azoknak a démonsáskáknak, akik emberek arcait, skorpiók farkait, és szárnyas lovak testét viselik. Ne keverd össze Abaddont Apollyonnal (a pusztítás angyalával), aki az abyss kulcsait őrzi.

Negyedik díj :)

Köszönjük szépen a díjat Miss Hapciinak! 

Szabályok:

- Írd ki, kitől van

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

Azt hiszem nem írnánk magunkról megint 10 dolgot, mert már nagyon sok mindent elárultunk magunkról :D 

(És így halkan megsúgom, hogy az én - Pepi - válaszaimban, szinte mindenhol szerepel a slash szó, túlságosan magamat adom... )

10 válasz: 

- Milyen témában szeretsz írni?

Nessa: Hát legjobban a fantasy, de minden fajta témát kipróbáltam már :) 

Pepii: Nem a legjobb embertől kérdezted meg xD. Túl sok téma van, amiben imádok írni, de az az esetek 99,9 %-ában slash. Az a maradék 0,1 %? Nos, az valószínűleg egy aszexuális srácról szól. Kicsit visszakanyarítva, általában a fantasy világát ragadom meg magamnak, abból is inkább a démon-angyal szálat, ha pedig mégsem, akkor vagy átlagos srácok, vagy jövőben játszódó sztori. Igen, valahogy így.

- Komolyabban is gondolod az írást? (munka, könyv és hasonlók) 

Nessa: Gondolkodtam már rajta, hogy kiadok könyvbe egy sztorit, de még nem tudom. 

Pepii: Igen, egyelőre két regény van, amit szeretnék megírni, természetesen mindkettő slash, és démon-angyal sztori. Hogy miért nem jutok velük úgy nagyjából sehova? Mert egy lustapicsa személy vagyok, és nem írok szinte sose.

- Könyv vagy e-book? 

Nessa: Könyv :) 

Pepii: Könyv, határozottan. Tudjátok, a könyv illatát nem pótolja semmi. 

- Legnagyobb öröm az életedben eddig mi volt? 

Nessa: Hm. Ez egy nagyon jó kérdés. Nekem az mindig nagy örömöt okoz, ha jön komment a fejezet alá :)) 

Pepii: Öhm, ötletem nincs. Tényleg.

- Ha bekerülhetnél egy film/könyv világába, melyiket választanád?

Nessa: Mindkettőt :D Meg az anime világba is be akarok kerülni. 

Pepii: Úúúúúú, ne tudd meg, hogy mennyi világban szeretnék élni. De most talán éppen a Tokyo Ghoul, de egyébként The Mortal Instruments, meg izé, azért az örök fav a Harry Potter világa, de nem tudok dönteni. 

- Alkottál már meg történetben saját fajt? Ha igen, mi az? Ha nem, mi lenne az?

Nessa: Saját fajt még nem igazán. Fogalmam nincs, hogy mi lenne az. Majd még gondolkozok rajta :D 

Pepii: Nyehh, valami volt, azt hiszem, de már nem emlékszem. Az is egy ilyen meg nem írt sztori volt, így utólag meg ötletem sincs, hogy mi lehetett az. Ha most kéne egyet kitalálnom, akkor meg nem menne xD

- Volt már úgy, hogy teljesen ötlet/ihlet nélkül maradtál? Miért?

Nessa: Persze, hogy volt. Hogy miért az én se tudom. xD 

Pepii: Aham, így egyszer csak voltam, és leültem írni, és nem jött semmi, és akkor jó sok ideig nincs kedvem írni. Borzasztó.

- Kiknek ajánlod a saját írásod?

Nessa: Akik szeretik a fantasyt, izgalmat és akció dús eseményeket. De mindenkit sok szeretettel várok/várunk! :) 

Pepii:  Anyámnak tuti nem xD  Azoknak, akik szeretik a slasht, mert, ha tőlem akarsz olvasni, sajnos ezt el kell fogadni. Szinte semmi mást nem írok.

- Szerinted mitől jó egy író/blogger? Mik az elvárások? Vagy miért tetszenek neked? 

Nessa: Mindenki az egyedisége miatt jó. Számomra nagy elvárás, ha jó a helyesírása vagy, ha nem is jó, akkor legalább szerezzen be egy bétát, mert szörnyű olyan blogot olvasni, ami tele van hibákkal. Valamint ne történjenek olyan gyorsan az események. Tudom mindenki volt kezdő én is/mi is. Emlékszem, hogy az első blogomon a második részben már elrabolták a főszereplő lányt. Ebbe most így vicces belegondolni. :D 

Pepii:  Uhh, hát ez csúnya lesz, de nálam az nagy elvárás, hogy legyen slash. Lehet bármilyen jó a sztori, ne tudd meg, hogy mennyire húzom a számat, ha romantikus, és nem slash. Aztán meg, ha már slash, akkor legyen hiteles, főleg abban az esetben, ha már megalkotott karakterekről van szó, és nem a sajátunkról. Tudom, hogy iszonyatosan nehéz nem saját karakterrel úgy írni, hogy ne adjunk a szájába olyan dolgokat, amit nem mondana, de attól ez még elvárás. Persze néha ooc is menő tud lenni, főleg, hogy azok általában nem is ooc-k. Szóval visszatérve a hitelességre, slasht nehéz írni, főleg nőként, mert kevés fogalmad van arról, hogy pontosan milyen két srác között, hacsak nincs meleg ismerősöd. Aztán persze ott vannak azok a dolgok, amikhez a slashnek éppen már semmi köze, a helyesírás nálam is alap, aztán felőlem lehet gyors és/vagy mozgalmas a történet, csak ne legyenek annyira hirtelen váltások. Mondjuk most éppen a Tövisek hercegét olvasom, az is elég gyorsan halad szerintem. Megizé. A megfogalmazásmód igazán a gyengém tud lenni, szóval nálam az is fontos. Meg hát ne lehessen már látni rajta, hogy másolt sztori, vagy éppen tömeggyártmány. Sokkal szívesebben olvasok olyat, amilyen még nem volt sehol máshol. 

10 kérdés tőlünk: 

- Szerinted milyen sajátos vonásai vannak a blogodnak? 

- Mióta írsz? 

- Mi ihlette a blogod témáját?

- Van rossz szokásod?

- Nyár vagy tél?

- Milyen a zenei stílusod?

- Szerinted mitől jó egy blog?

- Könyv vagy inkább film?

- Szerinted fontos, ha egy blognak sok feliratkozója van? 

- Gondolkoztál már azon, hogy kiadod könyvben a blogodat? :) 

Akiknek továbbküldjük: 

Aki úgy gondolja, hogy szívesen kitölti, akkor nyugodtan :D :3 Lophatjátok ;) 

Díj Britől :)

Köszönjük szépen a díjat Lightning Brinek. Sok puszii :*

Egy új szobatárs

Nyx

  A Lidércfény Akadémia egy kivételes hely volt. Természetesen egy több intézményből álló iskola volt ez, hogy a démonok urainak összes utódja tudjon valahol tanulni. Habár nem feltétlen kellett a pokol királyainak egyik gyermekének lennie az aktuális démonnak, de azért az sosem volt hátrány. A pénzes démonok utódjai járhattak még ide, de ez volt a ritkább eset. És mivel a nagyobb démonok megtehették, rengeteg gyermekük volt. Halandóktól, démonoktól, meg minden egyébtől, ami lehetséges. Nyugodtan elhiheti mindenki, nagyon sok érdekes személlyel lehet errefelé találkozni. Két átlagos démon – már amennyire a pokol urai átlagosak – gyermekei mindig nagyon emberien néztek ki, leszámítva néhány különleges dolgot. Mondjuk macskaszemek, színes haj és hegyes fülek.  Ellenben ha mondjuk egy impről, volt szó, akkor elég érdekes végeredmények születtek. Mondjuk egy emberszerű alak, hegyes szarvakkal, színes bőrrel – gondolok itt rikító pirosra, esetleg zöldre – és néha még a hegyes farok is jellemző volt. Talán bőrszárnyakat is kapott az illető. Arról nem is beszélve, hogy mi történt akkor, ha egy succubus, vagy egy incubbus volt az egyik szülő. Maga a lény szép volt, világító szemekkel, de mindnyájuknak borzasztó személyisége volt. És itt a Lidércfényen mindenféle démon megtalálható volt. A pokolban persze más volt a helyzet. Ott igazán megszokott volt ez az egész mizéria, a kissé másmilyen kinézetekkel. De a felszínen elrejtő pentagrammákat kell a démon bőrébe égetni, hogy betudjon vegyülni teljesen az emberek közé. Persze a szerencsésebbeknek erre egyáltalán nem volt szüksége, mert eléggé emberien néztek ki, és valljuk be. Belőlük volt a több.

  Ha a démonnak éppen fehér haja volt, a végén egy kis fekete elszíneződéssel, mintha egy kicsit meglenne égetve, akkor az úgy festett, mint a manapság divatos hajak, amiket az emberek is előszeretettel viseltek. A fehér bőr nem volt kivételes, mármint nem olyan nagyon fehér, inkább csak mondjuk úgy, hogy nagyon sápadt. A szemeiket meg sosem kellett rejtegetniük, csak szimplán azt mondták, hogy kontaktlencse. És voltak igazán különleges szemszínnel megáldott démonok. Például én. Igen, az előbbi leírás lennék én. A szemeimről beszéltem éppen, igaz? Na, hogy ne hagyjam ki a teljes leírásom, hagy meséljek még egy kicsit magamról. A szemeim ezüstösen csillogtak, a pupillám körül világos pirosas csíkok vegyültek a halvány ezüstbe. Az átlagos emberek furcsának tartották, néhányan egyenesen rajongtak érte. Én meg a németekért. Habár a pokolból felköltözve a nagy részünk angol nyelvterületen vegyült el, mert hát ezt a mi iskoláinkban is, hanyagul ugyan, de tanítják, maga a Lidércfénynek az egyetemi része Németországban volt. Ne kérdezzétek, hogy ezt apámék hogy találták ki, itt van, és kész. Habár kisebb koromban utáltam az emberi területeket, manapság már elképzelni sem tudom, hogy mégis miért nem mentem ki nagyon az akadémiáról. Persze-persze, ide voltam nőve, apám három éves koromba konkrétan bekúrt ide, aztán azóta itt ragadtam. Ha olyan diákot kell említeni, akit a tanárok már messziről megismernek, akkor az első vagyok én. A karomon virító tetoválásokkal – egy imp a vállamon, meg a csuklóm környékén egy vaskereszt, az idegesítő, visszapofázós stílusommal, meg az egyik német sráctól lenyúlt cigitöltővel. Említettem már, hogy imádom a németeket?

  A Lidércfény Egyetemnek volt egy kolesz része, így marha rég láttam utoljára a szüleimet, – pedig Belzebub hosszú távon nagyon is vicces társaság tud lenni -  de nem is ezt akartam ezzel valójában mondani. Szabad kijárásunk ugyan nem feltétlen volt, mert mindenféle hülye védőrúnák voltak az ajtóra rajzolva, hogy olyan hajnali kettő után még véletlenül se tudjál bejönni, ha meg kint maradsz, találj magadnak helyet. Nekem pedig helyem az mindig volt. Nagyon gyakran jártam az utcákat, leginkább azzal a baráti társasággal, akit még az első kocsmatúrámon szedtem össze, itt Németországban. Az egyetemi ismerősök már amúgy is unalmasak voltak, kivéve két személyt, Marcust és Helenát. Szinte együtt dobtak be minket a Lidércfénybe, hogy ott neveljenek minket. Aztán így együtt ragadtunk. Mostanában őket sem látni túl sokat, így számomra megmaradt az a sok hülye német, akiket imádok. Tudjátok, nem tartom magamat normálisnak, nehezen vagyok tűrhető, sokan is utálnak, de akik hasonlóan normálatlanok, mint én, akkor velük teljes mértékben megvagyok, és ők is velem. Hozzak példát? Hozok példát. Pár hete, és az életemre esküszöm, hogy nem ittam eleget, ahhoz, hogy részeg legyek, négykézláb másztam az utcán. Miért? Ahhoz volt kedvem. Erre Ludwig mit csinált? Lazán a hátamra ugrott, hogy menjek tovább nyugodtan. A baráti kedvesség, meg a normalitás. Ez csak Lud. Apropó, a németek bandájába tartozott Ludwig, a cuki kékszemű, Adolf, akit a sors náci szülőkkel áldotta meg, Gilbert, az őrült – nem viccelek, papírja van róla – és Ennis, aki mintha túl sok filmet nézne, és hinne a természetfeletti dolgokban. Én meg mintha számára természetfeletti lény lennék. De csak talán.

  Az esetek többségében az éjszakáimat Gilbertnél töltöttem. A srácnak igazán kényelmes franciaágya van fent a lakásában, ahol rendszerint összebújva alszunk, és mi van közöttünk? Szigorú baráti viszony, amit néha megfűszerezünk egy-egy szex partival. Csak szabad, nem? Kíváncsiak vagytok Gilre amúgy? Mert biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem jön be, de rohadtul. Tejfölszőke haja van, elől egy kicsit hosszabbra hagyva, hogy takarja a homlokát, a szemei irritálóan sötétszürkék, de komolyan, ilyet embernél rajta kívül még nem láttam. Nem mondanám, hogy vékony, átlagos testalkata van, persze azért a hat kockája megvan, tehát van mivel menőznie. Ezenfelül angyalian tud mosolyogni, amikor valaki kivégzésről beszél. Arról, hogy nem normális meg tényleg papírja van, de ez is egy egyszerű történet. Ha minden igaz még kis pisis lehetett, nyolcnál nem több, amikor kibelezte a család macskáját. Elvileg ez a gyerekeknél normális, mármint nálunk, démonoknál biztos. Ellenben az embereknél ez sokkal inkább aggasztó, főleg akkor, ha azt mondja a szüleinek, hogy csak kíváncsi volt milyen belülről. Mármint oké, ez nem vészes. De ő az emberre is kíváncsi. Na, itt vitték őt el pszichológushoz, aki enyhén – igen, szarkazmus – vallásos lévén azt vallotta, hogy a kiskölyökbe egy démon lapul. Én mondjuk tökre örültem volna neki, ha a srác egy démon, tuti, hogy nagyon jól meglettünk volna gyerekkorunkban is. És akkor ő is legálisan belezhette volna a macskákat. Nálunk még az imp belezés is megengedett. Pedig ők az elfuserált rokonaink.

Az egyetemre tartottunk visszafelé Gilberttel, általában mindig visszakísért egy átbulizott éjszaka után, hogy reggel, még csak véletlen se fenje rám fogát semmiféle fenevad – gondolt ő itt mindenféle ágról-végről szakadt perverz csövesre. Aranyos volt, én viszont nélküle is megtudtam volna védeni magam, de már teljesen hozzászoktam, hogy jönnek értem este, aztán reggel meg valaki visszakísér. Rendszerint Gil, ugyebár, néha viszont jön az egész csapat, mert miért is ne? Alapból ember nem tehetné be ide a lábát, én meg születésem óta azt tanulom, hogy hogyan semlegesítsek meg bármiféle rúna és pentagramma hatását, ezenfelül önképzést tartottam magamnak, minden olyanból, amit itt nem tanítottak. Feltörni egy több száz éves démon által felrajzolt zárat? Hagyjuk már, több is volt a tarsolyomban. Nem véletlen voltam esélyes az uralkodóházba való bekerülés kapcsán. A szobám felé vettem az irányt, az ajtó előtt megállva Gilbert felé fordítottam a tekintetem. Aztán pár másodperc múlva a falhoz lapulva találtam magam, a kezei közé zárva. A puha ajkait óvatosan az enyémekhez érintette, aztán megcsókolt. Csak úgy szimplán, érzelemmentesen. Vigyorogva néztem rá, amikor elhajolt, és éppen indulni készült.

 - Tudod, nekem még nincs ám órám – emeltem rá a pillantásom, felvont szemöldökkel, és egy játékos mosollyal fordult vissza felém, hogy a nyakamra tudjon hajolni, én pedig egy erőteljes mozdulattal belökjem az ajtót. Aztán a mozdulat közben megálltam, és rosszat sejtően szaglásztam körbe. Valami nem stimmelt, a levegőbe nem csak az én illatom vegyült. Háttal álltam a szoba terének, ellenben Gil mindent látott, érdeklődve méregette a bent lévő valakit.

- Megölöm még valamikor az igazgatót, a picsáért nem tudnak szólni, ha… - fordultam hátra, és végül elkerekedett szemekkel mértem végig az előttem álló démont. – Bocs, Gilbert. Majd máskor – biccentettem végül a srác felé, aki egy vállvonással, és egy „bai” köszönéssel lépett ki a szobából, aztán gondolom az egyetemből.

- A lehető legjobb szobatársat kaptam ki – forgatta meg unottan a szemeit a bent álló fiú. Aztán lenézett a földre, és fentről-lefelé megnézett magának. Elvigyorodtam, ahogy a tekintetét az enyémbe fúrta, és egy hitetlen pillantással dőlt le az ágyra. – Ez már biztos – temette a fejét a tenyerébe. Leültem mellé az ágyra, és én is hátradőltem.

- Tudod, én még mindig nem utállak téged – mosolyogtam rá, és közelebb fészkelődtem a sráchoz, aki inkább elhúzódott tőlem. Egészen kicsi korunkban is ez volt már. Amikor a család összeült, és ez olyan havonta egyszeri alkalom volt, mindig találkoztunk. Lucifer egyik fia, ő a legesélyesebb a trónra, arról nem is beszélve, hogy rohadt nagy ereje van, de sosem volt benne annyi, hogy itt tanuljon. Nem is ismeri az iskola szabályait, és hogy mi, miért van úgy, ahogy. Ellenben engem tökéletesen ismer, és tudja, hogy jobb a távolság. Mármint, ez csak a saját biztonsága érdekében van, pedig igazán nem kell tőlem félni. Én csak szimplán imádom őt.

- Kiskorunkban le sem szálltál rólam, úgyhogy kérlek, ne kezdd megint. Nem azért jöttem ide, hogy rád figyeljek – fordította el a fejét tüntetőleg. Meglepetten kaptam utána a pillantásomat, és felültem az ágyon.

- Ne keverj össze azzal a kislánnyal, aki évekkel ezelőtt voltam – mondtam neki morcosan, majd inkább kimentem a szobából és magára hagytam őt. Pedig még sok mindent akartam tőle kérdezni.